Filmátírás

Amatőr körülmények között legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha a kivetített képet kamerával felvesszük. Ebben az esetben az elkerülhetetlen geometriai torzításon túl azonban van néhány probléma, amit még meg kell oldani.

Amikor a vásznon folyamatos mozgást látunk, akkor is állóképek sorozatát vetítjük ki - másodpercenként minimum 12-16-ot. Ezért a hagyományos filmvetítés, vagy a televíziós kép sugárzása során a képek között takarás történik, amikor nincs vetítés, hogy ne lássuk azt az elmozdulást, amikor a kivetített kép helyére a következő kép kerül. Televíziós képernyő esetén kioltásról beszélünk, ami alatt a sorokat felrajzoló elektronsugár ugrik vissza a legalsó sorról a legfelsőre. Az emberi szem azonban bizonyos periódusig érzékeli a sötét-világos váltást, ezért legalább 48-50 periódust (nyitást/takarást) kell előállítani egy másodperc alatt, ahhoz, hogy szemünk ne reagáljon. A 8 mm-es filmet másodpercenként 16, vagy 18 képkocka sebességgel vetítjük. Egy három ágú forgó "pilla" úgy van szinkronizálva, hogy a képcsere pillanatában takarja ki a fény útját és még kétszer az álló képnél is. Így egy mp alatt a villogási frekvencia 16*3= 48 Hz, vagy 18*3= 54 Hz lesz. Ez már nem fárasztja a szemet, de nincs szinkronban a videotechnikában alkalmazott másodpercenkénti 50 periódussal ( Pal rendszer, 50 Hz). Ha így vetítünk kamerába, akkor a kép villogni fog. A megoldás az, hogy a vetítőgép sebességét 50:3= 16,6 -ra állítsuk be. Ezt nem kell mérni, csak addig kell állítani a sebességszabályzó potmétert amíg villogásmentes képet nem kapunk (50 Hz/s) a televízió képernyőjén, vagy a számítógép monitoron.
Az újabb LCD, LED rendszerű képernyők esetében már olyan gyorsan történik a képfrissítés, hogy probléma nélkül megjeleníti a különböző képfrekvenciájú videofájlokat.

Amatőrfilmesek számára néhány egyszerűbb megoldás létezik. Igen elterjedt eljárás egy speciálisan átalakított hagyományos vetítőgép és egy videokamera, amely közé valamilyen tükrös/optikai egységet illesztünk (igen sokféle megoldás létezik). A vetítő fényforrását LED-re kell cserélni, és szabályozható sebességre lesz szükség. A felvevő videókamera rendelkezzen korrekt automata és manuális iriszbeállítással, fehéregyensúly-szabályzással. A videoátvitel legalább S video (Y/C)
rendszerben történjen, kerüljük a PAL csatlakozást. DV kimenet esetén közvetlenül csatlakozhatunk a számítógépre (fireware).

Jó minőségű és még megfizethető átírás

Az amatőrfilmek digitalizálása során az elsősorban külföldön elterjedt és ma már HD felbontású kockáról-kockára történő szkennelés ad egy elfogadható árú és a korábbi technológiáknál jobb képminőséget. A régebbi telecine (filmbontó) berendezések helyett ma már a professzionális átírásoknál is filmszkennereket alkalmaznak fényelő és képhibakorrekciókat tartalmazó szoftverekkel kiegészítve.

HD minőségű átírás, kockáról-kockára (frame by frame) szkennelés

A 16 vagy 18 képkocka/mp sebességű amatőrfilmek digitalizálásának nagy problémája, hogy minden esetben 25 képkockára van szükség a videóra való átíráshoz, vagyis 7-9 új képkockát kell létrehozni (PAL rendszer). Valós idejű átírás - pl. 16,6 kocka/mp sebesség esetén - kb. minden 3. kép két szomszédos képkocka összekeveréséből jön létre. Ha a képek között elmozdulás van, akkor ezeken a kockákon zavaró összemosódást látunk az egymásra másolt képek miatt. Ennek kiküszöbölésére alkalmazzák a képről-képre (frame by frame) eljárást, amikor másodpercenkénti pl. 2-8 kockás sebességel szkennelve, képenkénti önnálló fájlokat rögzítenek. A továbbiakban az akár több ezer képet tartalmazó szekvenciából szoftveresen állítjálk elő a 25 képkockához hiányzó képeket, mégpedig úgy, hogy a program automatikusan és arányosan megdupláz bizonyos képeket vagy félképeket. Így nem lesznek összemásolt képek, viszont ennek is van hátránya: enyhén szakadozottá, darabossá válik a mozgás a gyors jeleneteknél, mert hol csak egy, hol pedig megduplázott képkockákat látunk. A 16:9-es méretarány miatt a kép két oldalán fekete sáv lesz, de a látott kép a 4:3-nál szélesebb, a filmképpel megegyező, csonkítás nélkűli kép lesz.

8mm-es filmeknél általában elég az 1080x1440 vagy 1280x720-as HD felbontás is. A szkennelt filmképek minőségét elsősorban a kamera határozza meg. Minél nagyobb felbontás és dinamikatartomány, valamint legalább 10 bites feldolgozás ajánlott, ha a fényelés és színkorrekció szoftveres utómunkával történik. A szekvenciából a képek bármilyen szabványos sebességgel kiolvashatók és HD felbontású vidófájlá konvertálhatók (pl.: mp4).

Ezt a drága technológiát elsősorban azoknak ajánlom, akik éles, stabil, egyenletesen fényelt filmekkel rendelkeznek, vagy pedig nagyon értékes felvételeket kívánnak restaurálni.