Digitalizálás

A filmek átírása, szkennelése során analóg, vagy digitális jelsorozatot kapunk, amelyet különböző hordozókra, különféle formátumban rögzíthetünk.
De mielött az átírást elvégeznénk vegyük sorra a lehetőségeket:

VHS felvétel (analog rendszer)

A VHS technika mára már kifutott, kiszorította a DVD, majd a videofájl. Hátránya volt a viszonylag gyenge képminőség, az alacsony felbontás (max 240 sor, SVHS 400 sor). Előnye az elterjedtsége és az, hogy olcsó és kiforott rendszer, amely már bizonyította, hogy a felvett műsor akár húsz év múlva is lejátszható lesz. Ha közvetlenűl VHS-re írjuk a filmet, akkor az utólagos szerkesztésre már korlátozott a lehetőség, esetleg zenét tudunk tenni a kép alá az arra alkalmas készülékeken (audiodub), ha pedig átmásoljuk a kazettát, jelentős minőségromlás fog bekövetkezni. Ugyanakkor előny lehet, hogy, az analog technikánál szalaghiba esetén többnyire valamilyen képet még fogunk látni erős sérülésnél is, mig a digitális technikánál, ha a hibajavító rendszer már nem tud korrigálni, akkor gyakorlatilag elveszik, sérűl az információ.

CD lemez

Ma már nem nagyon érdemes CD-re filmet rögzíteni (800 MB), mert ott van a nagyobb kapacítású és csak valamivel drágább DVD (4.7 MB). Mégis akinek csak CD írója van a számítógépében, megírhatja a CD lemezt VCD (VHS-hez hasonló), vagy SVCD (SVHS-hez hasonló) képminőséggel. Többnyire az asztali DVD lejátszók is ismereik ezeket a formátumokat. Itt azonban már találkozunk a számítógépes feldolgozás alapvető és jellemző tulajdonságával; különböző paramétereket kell megadni, sokféle beállítást kell elvégezni mielőtt a digitalizálást elkezdjük.

DVD lemez

A DVD lemez kiváltotta a VHS-t. Olcsóbb, jobb képminőséget ad sok szolgáltatással, könnyen sokszorosítható. Hátránya a sérülékenysége, és hogy bonyolultabb, szélesebb ismereteket igényel a kezelése, különösen ha fel is akarunk venni rá. A bitráta beállításával szabályozhatjuk az mpeg tömörítés mértékét, ami a kép minőségét is befolyásolja. Jól tesszük, ha régi filmeinket DVD-re másoljuk, vagy másoltatjuk át, de a sérülékenység miatt ügyeljünk arra, hogy mindig legyen egy biztonsági másolatunk. Sajnos az a tapasztalat, hogy 4-5 év után már jelentkezhetnek hibák az írott DVD-n.

Számítógép

Akinek van számítógépe DVD írás elött szerkesztheti is a filmeket. Ilyenkor a legcélszerűbb eljárás az ha a filmet kamerával DV kazettára vesszük fel, akár részleteiben is. A technikai megoldásra a filmátírás címszó alatt találunk javaslatokat, vagy igénybe vehetjük az ezzel foglalkozó cégek szolgáltatásait, ahol akár AVI-ba is kiírják. Igen sokféle programot használhatunk videoszerkesztésre (Ulead-Corel, Pinnacle Studio, Adobe Premiere, stb.) Ezekkel a programokkal a digitalizálás (capture) után vághatjuk, feliratozhatjuk és kisérőzenével is elláthatjuk a filmünket. Lehetőség van a kép méretének, fényelésének és színeinek megváltaztatására és egy sor látványos effekt (trükkös átmenet) alkalmazására is, de csak mértékletesen tegyük ezt, mert a sok effekt hosszabb filmnél fárasztó lehet.
A DVD helyett ma már pendrájvra, video formátumban rögzithetjük a filmjeinket.

HD minőségű átírás, kockáról-kockára (frame by frame) szkennelés

A 16 vagy 18 képkocka/mp sebességű amatőrfilmek digitalizálásának nagy problémája, hogy hagyományos esetben 25 képkockára van szükség a videóra való átíráshoz, vagyis 7-9 új képkockát kell létrehozni (PAL rendszer). Valós idejű átírás - pl. 16,6 kocka/mp sebesség esetén - kb. minden 3. kép két szomszédos képkocka összekeveréséből jön létre. Ha a képek között elmozdulás van, akkor ezeken a kockákon zavaró összemosódást látunk az egymásra másolt képek miatt. Ennek kiküszöbölésére alkalmazzák a képről-képre (frame by frame) eljárást, amikor másodpercenkénti pl. 2-8 kockás sebességel szkennelve, képenkénti önnálló fájlokat rögzítenek. A továbbiakban az akár több ezer képet tartalmazó szekvenciából szoftveresen állítjálk elő a 25 képkockához hiányzó képeket, mégpedig úgy, hogy a program automatikusan és arányosan megdupláz bizonyos képeket vagy félképeket. Így nem lesznek összemásolt képek, viszont ennek is van hátránya: enyhén szakadozottá, darabossá válik a mozgás a gyors jeleneteknél, mert hol csak egy, hol pedig duplázott képkockákat látunk. Azonban, ha felvétellel megegyező képfrekvenciájú fájlokat készítünk, akkor az LCD, LED TV-ken úgy fogjuk látni, mint a hagyományos vetített képet. Erre azonban kevés szoftver alkalmas.
A 16:9-es méretarány miatt a kép két oldalán fekete sáv lesz, de a látott kép a 4:3-nál szélesebb, a filmképpel megegyező, csonkítás nélkűli kép lesz.

8mm-es filmeknél általában elég az 1080x1440 vagy 1280x720-as HD felbontás is. A szkennelt filmképek minőségét elsősorban a kamera határozza meg. Minél nagyobb felbontás és dinamikatartomány, valamint legalább 10 bites feldolgozás ajánlott, ha a fényelés és színkorrekció szoftveres utómunkával történik. A szekvenciából a képek bármilyen szabványos sebességgel kiolvashatók és HD felbontású vidófájlá konvertálhatók (pl.: mp4). Jelentősen növelhető a dinamikatartomány, ha a HD felvétel HDR eljárással készül.

A drága HD (1920x1080) technológiát elsősorban azoknak ajánlom, akik éles, stabil, egyenletesen fényelt filmekkel rendelkeznek, vagy pedig nagyon értékes felvételeket kívánnak restaurálni.